Ismerős az a típus, aki rossz akcentussal és nyelvtannal, kevés szókinccsel – de úgy beszél angolul mint a vízfolyás? Őket gyakran irigylik olyanok, akik lényegesen nagyobb tárgyi tudással rendelkeznek. Ezt a furcsa helyzetet gyakran még több tanulással tetézik, még több szót, és nyelvtant tanulnak, de a görcs, merevség megmarad.

Angol nelyvű beszélgetőtársunk nem tökéletes akcentust és nyeltant vár tőlünk, hanem kellemes időtöltést, eszmecserét. Ha viszont valaki tökéletes akar lenni, de nem az, attól a légkör merev és kellemetlen lesz.

Ilyen esetben a legtöbbször nem további tanulásra, hanem valami teljesen másra van szükség.

A merevség, görcs sokféle lehet, és sokak életét megkeseríti. Tönkreteszi a munkát, a külföldiekkel való kapcsolatot, gátolja az önkifejezést. Méltatlan helyzetbe hoz minket embertársainkkal szemben, kárt okoz. Egy ponton túl feleslegessé teszi a sokéves, nyelvtanulásba fektetett munkát, és hosszú távon még károsíthatja a személyiséget is.

A görcs, merevség a kommunikáció során nem az élet velejárója, sem itthon, sem külföldön. Nem tartozhat a kezdetleges nyelvtudáshoz sem, akkor sem, ha valaki semmit sem tud angolul. Egyszerűen semminek sem lehet velejárója, tehát első lépésként úgy ahogy van, meg kell szüntetni.

Ha már nincs görcs, szinte győztünk, és lehet fejleszteni a nyelvtudást.