Ismerős az a típus, aki rossz akcentussal és nyelvtannal, kevés szókinccsel, de úgy beszél angolul mint a vízfolyás? Őket gyakran irigylik olyanok, akik lényegesen nagyobb tárgyi nyelvtudással rendelkeznek, és akik ezt a furcsa helyzetet gyakran még több tanulással tetézik, még több szót, és nyelvtant tanulnak, de a lényeg nem változik.

Angol nyelvű beszélgetőtársunk nem tökéletes akcentust és nyelvtant vár tőlünk, hanem eszmecserét, és kellemes időtöltést. Azonban ha tökéletesek akarunk lenni, és nem vagyunk azok, akkor merev és kellemetlen légkört fogunk árasztani.

Ilyen esetben a legtöbbször nem további tanulásra, hanem valami egészen másra van szükség.

A merevség, görcs sokféle lehet, és sokak életét megkeseríti. Tönkreteszi a munkát, a külföldiekkel való kapcsolatot, gátolja az önkifejezést. Méltatlan helyzetbe hoz minket embertársainkkal szemben és kárt okoz. Egy ponton túl feleslegessé teszi a sokéves, nyelvtanulásba fektetett munkát, és hosszú távon a személyiséget is károsíthatja.

A görcs, merevség a kommunikáció során nem az élet velejárója, sem itthon, sem külföldön. Nem tartozhat a kezdő nyelvtudáshoz sem, tehát akkor sem, ha valaki semmit sem tud angolul. Egyszerűen semminek sem lehet velejárója, tehát első lépésként úgy ahogy van, meg kell szüntetni.

Ha már nincs görcs, szinte győztünk, és lehet fejleszteni a nyelvtudást.