Ismerős az a típus, aki – ugyan kis szókinccsel, rossz akcentussal és nyelvtannal, de – lazán beszél angolul, mint a vízfolyás? Őket gyakran irigylik olyanok, akik lényegesen nagyobb nyelvi tudással rendelkeznek, de merevek és görcsölnek. Ők ezt a furcsa helyzetet gyakran tovább tetézik azzal, hogy még többet tanulnak, de a görcs megmarad, a lazaság pedig sehol.

Figyelem! Beszélgetőtársunk nem tökéletes akcentust és nyelvtant vár tőlünk, hanem kellemes időtöltést! Ha viszont hibátlanok akarunk lenni, akkor merevvé válunk, ami minden, csak nem kellemes.

Ilyenkor nem további tanulásra, hanem valami egészen másra van szükség.

A görcs megkeseríti a munkát, a kapcsolatokat és gúzsba köt. Méltatlan helyzetbe hoz, kárt okoz. Károsítja a sokéves, nyelvtanulásba fektetett munkát, és a személyiséget is. A merevség nem lehet az élet velejárója, sem itthon, sem külföldön, és nincs helye a nyelvtanulásban sem. Sőt, egyáltalán semminek sem lehet a velejárója, tehát úgy ahogy van, és minden áron ki kell iktatni.

Ha pedig már nincs görcs, akkor majdnem győztünk, lehet fejleszteni a nyelvtudást.