Az hangulat megnyilvánul a beszédben. Előfordulhat, hogy valaki rossz hangulatában nehezen, nehezebben beszél idegen nyelven.

Ez a jelenség a nem megfelelő nyelvtudás indikátora, mivel a beszéd nem képes a feladatát maradéktalanul betölteni, és árasztani a belülről jövő, spontán mondandót. Ha ez a helyzet, ne essünk kétségbe: ez egy normális jelenség, ami egyszerűen csak azt mutatja, hogy fejleszteni kell magunkat. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ilyen helyzetben megeshet, hogy a nyelvet tanuló személy elkeseredik, és ettől még nehezebben beszél.

Kétségtelen, hogy ez gyakran előfordul, és nehézséget okozhat a nyelvet tanuló számára. Ilyenkor válik nagyon hasznossá, ha céltudatosak vagyunk, mivel világosan lászik, hogy melyik az a terület, amin dolgoznunk kell: a felfokozott hangulat ugyanis nagyon megkívánja azt, hogy képesek legyünk spontán és hatékonyan kifejezni magunkat.

Tehát rávilágítottunk a nyelvtudásunk egyik sötét foltjára, és celtudatosak is vagyunk. De akkor mit csináljunk az adott helyzetben? Ilyenkor célszerű rövid tőmondatokban, saját magunk által gyártott, egy-két szavas kifejezésekkel hangot adni lelkiállapotuk kifejezésére, sok testbeszéddel. Ha ugyanis ilyen felfokozott állapotban megpróbálunk szabatosak, szabályosak lenni a megfogalmazásban, akkor tőlünk idegen, nem létező érzelmeket fogunk kifejezni, idegen nyelven, mintha könyvet olvasnánk. Lehet, hogy nyelvtanilag helyes lesz amit mondunk, viszont nem sok köze lesz ahhoz, amit érzünk. Ezek után nem csoda, még idegesebbek leszünk.

Csak az őszinte önkifejezésre építve érdemes nyelvet tanulni, és a rossz hangulat, ideges lelkiállapot éppen ilyen – nagyon alkalmas arra, hogy intenzív érzelmeinknek tiszta kifejezésére megtaláljuk azt a verbális utat, ami a miénk.