A beszédünk a hangulatunk tükre. Előfordul, hogy valaki rossz hangulatában nehezebben beszél idegen nyelven – ez a nem megfelelő nyelvtudás indikátora, mert ilyenkor a beszéd nem képes maradéktalanul betölteni a feladatát, és árasztani a spontán mondanivalót.

Ilyenkor se essünk kétségbe! Ez egy normális jelenség, ami egyszerűen csak azt mutatja hogy fejleszteni kell magunkat. Ezt azért fontos megemlíteni, mert megeshet hogy a tanuló ilyenkor elkeseredik és ettől még nehezebben beszél. Legyünk céltudatosak, mivel világosan látszik, hogy miben kell fejleszteni magunkat: a felfokozott hangulat megkívánja a spontán beszédkészséget.

És mi a megoldás? Ilyen helyzetben célszerű tőmondatokban, saját magunk által gyártott, egy-két szavas, akár helytelen kifejezésekkel hangot adni lelkiállapontuknak, sok testbeszéddel. Ha ugyanis fokozott lelkiállapotban megpróbálunk szabatosan és helyesen fogalmazni, akkor idegen, nem létező érzelmeket fogunk kifejezni, mintha könyvet olvasnánk. Lehet, hogy nyelvtanilag helyes lesz amit mondunk, de nem sok köze lesz ahhoz, amit érzünk. Ezek után nem csoda ha még idegesebbek leszünk.

Csak az őszinte önkifejezést megcélozva célszerű nyelvet tanulni, és az ideges, rossz hangulat kiválóan alkalmas arra, hogy tisztán önmagunkra találjunk, verbálisan.