
Sokan a már meglévő, jó nyelvtudásukat szeretnék fejleszteni. A szokás azonban nagy úr, és a folyékonyan beszélők esetenként a megszokott, beégett nyelvi formuláik miatt nehezebben „mozdulnak ki”, mint a kezdők.
Ez egy nagyon izgalmas helyzet. Ilyenkor sok diák a meglévő tudását kezdi el továbbfejleszteni, tehát a megszokott úton halad tovább. Annak ellenére, hogy fejlődni akar, amihez valójában másik, új út szükséges.
Ilyenkor érdemes „kirázni” tanítványt a megszokott nyelvi fészkéből, és új, kreatív helyzetbe hozni. A régit egy kicsit le kell bontani, és helyette felépíteni valami mást, valami frisset.
Az eredményhez persze idő kell, mert ez olyan, mint egy építkezés. A tanulás során az agyunk egyre többet tárol, a személyiségünk pedig keresi a tiszta, nyelvtanilag is helyes önkifejezést. Amint az építkezés során már elég tudásra tettünk szert, beindul a természetes beszéd. Nagyon szép az a pillanat, amikor a tanítvány átbillen, és belülről, spontán, és helyesen kezd el beszélni.