A bonyolult megfogalmazás gátolhatja a saját stílusunk kialakulását az idegennyelvű kommunikációban – gyakran különösebb mondanivaló hiányában is hajlamosak vagyunk a nyomaték kedvéért, két-három jelzővel, szavakat keresve beszélni. Partnerünknek ilyenkor nem hagyunk elég lehetőséget gondolkozni és reagálni, és nem marad elég hely olyan fontos dolgoknak sem mint a testbeszéd, fantázia és metakommunikáció.

Az amerikai beszédstílust gyakran nevezik felületesnek, ám a laza stílus szabadságot biztosít, melyben lehetőségünk van kibontakozni, és közben jó a hangulata. A rövid, kellemes mondatok között sok az űr, mely szabadságot ad partnerünknek a reagálásra, arra esetleg, hogy a beszélgetést más irányba terelje, ezzel eljutva saját mondanivalójához. A párbeszéd így saját életét éli – ha mindkét fél takarékosan bánik a szavakkal, kellemes légkör alakulhat ki, és a felek közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Az ilyen párbeszédre való képesség, a saját stílus nem igényel magas szintű nyelvtudást. Bármilyen szinten lehetséges értelmes kommunikációt folytatni, a saját bőrünkben lenni, és kifejezni önmagunkat.