A bonyolultság gátolhatja a stílusunk kifejlődését – vannak olyanok, akik különösebb mondanivaló nélkül is hajlamosak két-három jelzővel, szavakat keresve érvelni. Ezzel nem hagynak elég teret a beszélgetőtársuknak reagálni, és nem marad elég hely olyan fontos dolgoknak mint a testbeszéd, fantázia vagy a metakommunikáció.

Az amerikai beszédstílust gyakran nevezik felületesnek, ám a lazaság szabadságot ad, amiben elhelyezkedik a stílusunk, és közben jó a hangulat. A rövid, kellemes mondatok között sok az űr és van hely, reagálni vagy esetleg más irányba terelni a beszélgetést, ezzel eljutva a mondanivalóhoz. A párbeszéd így organikus lesz és saját életét éli, és közelebb tudunk kerülni a beszélgetőtársunkhoz.

Az erre való képesség, a saját stílus nem igényel magas szintű nyelvtudást. Kevés nyelvtudással is lehet értelmes kommunikációt folytatni, és a saját bőrünkben önmagunknak lenni.