Zenés hely, sok ember, jó hangulat. A zenekar játszik, a hangerő emelkedik. Asztalnál ülünk, és partnerünket egyre kevésbé értjük. A beszélgetés mégis folytatódik sőt, egyre jobban elmélyül, pedig a szövegértés a zaj miatt egyre hézagosabb. Közben figyeljük egymás szemét és visszakérdezni felesleges, mivel a hangulat ás a testbeszéd egyre inkább átveszi az irányítást. Annyira, hogy a kommunikáció akkor is tökéletesen működik, amikor már csak szófoszlányokat értünk.

Az ilyen helyzet talán mindenkinek ismerős, és azt bizonyítja, hogy a kommunikáció verbális-informatív része sokszor nem is olyan fontos, mint gondoljuk. Bizonyos területekre, például beszédekre, előadásokra, vagy a tudományra, esetleg a rádió- és tévé bemondókra ez kevésbé vonatkozik, ám gyorsan hozzá kell tenni, hogy a kommunikáció szellemi része ilyen esetekben is nagyon fontos.

A beszédet és a kommunikációt tehát nem lehet elválasztani egymástól, és mégis, a hagyományos nyelvoktatásban általában csak beszédet tanítanak. Ez pedig azt eredményezi, hogy a diák a megszerzett angol tudását nem tudja összekapcsolni a személyiségével.