Kellemetlen helyzet, amikor a nyelvi készség nem elég fejlett, és gátat szab az önkifejezésnek. Ilyenkor az ember nem tud együtt „lüktetni” a többiekkel: a mondanivaló bennragad, ami hosszú távon visszahat, és kárt okoz.

Ez a probléma ismert például a zenészvilágból is. Előfordul, hogy egy zenész korlátozott képességű hangszeren játszik, ami miatt képtelen megfelelően kifejezni magát. Ez olyasmi, mintha a Dunát próbálnánk átpasszírozni egy kulcslyukon, ami hosszú távon depresszióhoz is vezethet.
A beszéd esetében mindez nem a lexikális tudástól függ – mindenki ismeri a kevés szókinccsel, lazán, kézzel-lábbal mutogató, hangosan beszélő típust. Velük szemben állnak a nagy nyelvi tudással rendelkező, állandóan feszengő személyek.

Számukra érdemes új irányba fordítani a nyelvtanulást, mert ilyen esetben nem a tudás mennyiségével van a baj.