A beszédünk a hangulatunk tükre. Előfordul, hogy valaki rossz hangulatban nehezebben beszél idegen nyelven – ez a nem megfelelő nyelvtudás egyik indikátora, mert ilyenkor a beszéd nem képes maradéktalanul betölteni feladatát, és árasztani a spontán mondanivalót.

Ne essünk ilyenkor kétségbe! Ez normális jelenség, amely egyszerűen csak azt mutatja, hogy fejleszteni kell magunkat. Ezt azért fontos megemlíteni, mert megeshet, hogy a tanuló ilyenkor elkeseredik, és ettől még nehezebben beszél. Legyünk céltudatosak, mivel világosan látszik hogy miben kell fejleszteni magunkat: a felfokozott hangulat ugyanis megkívánja a spontán beszédkészséget.

És mi a megoldás? Ilyen helyzetben célszerű tőmondatokban, saját “gyártású”, egy-két szavas, akár helytelen kifejezésekkel hangot adni lelkiállapotunknak, sok testbeszéddel. Ha ugyanis felfokozott lelkiállapotban megpróbálunk szabatosan és hibátlanul fogalmazni, akkor idegen, nem létező érzelmeket fogunk kifejezni, mintha egy könyvet olvasnánk fel. Lehet, hogy nyelvtanilag helyes lesz amit mondunk, de kevés köze lesz ahhoz, amit érzünk. És ezután nem csoda, ilyenkor nem meglepő, ha még ráadásul idegesek is leszünk.

Csak az őszinte önkifejezést célozva érdemes nyelvet tanulni, és az ideges, rossz hangulat kiválóan alkalmas arra, hogy verbálisan önmagunkra találjunk.