Előfordulhat, hogy egy nyelvtanfolyam elvégzése után jön a külföldi út, ahol kiderül, hogy egyáltalán nem úgy beszélnek, mint mi. Mi még el tudjuk mondani a megtanult mondatokat, tudunk étteremben rendelni, és meg tudjuk kérdezni, merre van a szálloda, de amint egy helybéli spontán megszólal, vége a kommunikációnak, mert nem értjük, mit mond.

Éppen ezért nem célszerű a diáknak megtanítani, hogy különféle helyzetekben pontosan hogyan fogalmazzon. Ez ugyanis olyan, mintha megmondanánk neki, mit gondoljon. Beszélni – és egyáltalán: létezni – őszintén érdemes, nem pedig szerepeket játszva. Mivel nincs két egyforma ember, a gondolatok kifejezése is szinte végtelen módon történhet.

A beszéd tehát éppoly sokféle, mint maga az ember. Ha a kommunikáció verbális részét a helyére tesszük, és nem adunk neki a kelleténél nagyobb hangsúlyt, akkor természetesen összeolvad a személyiségünkkel, és kezes báránnyá válik.